Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

következik a soks

zo

r ismétlés művelete, hogy a szerep mikénti beosztását határozhassuk meg. Tanuljon tehát a szinész halkan, magában gondolkozva, lelkét egészen tárgyára függesztve, és csak azután gyakorolja a különböző érzelmek és szenvedélyek kifejezéseit, midőn szerepe szavaival már tökéletesen tisztában van. Legjobb tanulni az éji csöndben, bezárt szobában, vagy reggel, rögtön felébredés után; de csak azt az időt kell tanulásra forditani, ami az álomra szükséges időből fennmaradt; nem pedig abból valamit elvonni. A ligetek, erdők, szabad ég s a vidék szépsége, inkább élvezetre hivók, mint komoly és mély lelki foglalkozásra buzditók. Tanuljon a szinész folytonosan; ne várja tétlenül, hogy új szerepeket kapjon, hanem gyakorolja a régieket, és tanuljon remekmüveket. Csak néhány heti lustaság is igen érzékenyen boszszulja meg magát az emlékezőtehetségen. 7.§. A képzelő erő /Fantázia

/ A fantázia vagy képzelő erő tág értelemben oly tehetség, mely az egyszer szemlélt tárgyak képeit, habár nincsenek is érzékeink előtt, az öntudatban újra feltámasztja, föléleszti. Ez értelemben azonos az emléktehetaéggel. Szűkebb értelemben a fantázia teremtő, szabadon alakitó tehetség, s részint az érzék feletti tárgyakat /gondolatokat, fogalmakat, eszméket/ érzéki, látható képekbe öltözteti, részint a tapasztalatok egymásba fonása és átalakitása által egészen új képeket teremt. A fantázia tevékenysége önkéntes vagy önkénytelen, aszerint,