Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete
d/ hü, ha tökéletesen, a maga valóságában tartja meg; ellenkező esetben hűtlen , csalékony * Az emlékezet elősorolt előnyei ritkán találhatók együtt ugyanegy emberben; a gyors ritkán erős és hü; de szorgalmas és figyelmes gyakorlat által a tenetség rendkívüli tökélyre emelhető. Az emlékezés vagy külső jelekhez, vagy a szemlélet belső tartalmához tapad. Fejlesztése is kétféleképpen eszközölhető: a/ gépiesen , midőn sokszor ismételjük azt, amit lelkünkbe akarunk vésni; b/ értelmileg , midőn a szemlélet tartalmát, beosztását és összefüggését véssük lelkünkbe; e műveletnél az elme segiti az emlékezést. A gyors emlékezésnek feltétele az, hogy a lélek összpontosított erővel legyen egy tárgyra irányozva, és azon érdekeltséggel csüggjön; az erős és hü emlékezést biztosítja a szemlélet többszörös ismétlése. 6.§. A szinész emlékező ereje A színésznek egyik legfőbb kincse a tökéletesen kiképzett emlékező erő; tehát arra kell törekednie, hogy a fentebb elősorolt emlékezeti előnyöket mind megszerezze. Magára a gyakorlatra nézve ajánlható, hogy a szinész értelmileg és ne gépiesen eszközölje azt; mert a sorba állított gondolatok /mondatok/ közötti összefüggés, azok egymáshoz való viszonya, beosztása, egész tartalma, könnyebben állitja elő emlékezetünkben az egyes szavakat, mint megfordítva. Ha a szerep szavai már emlékünkbe vannak vésve, úgyis el-
