Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

/spontaneitás/, annál tökéletesebb a szemlélet. E figyelem által lesz a látásból nézés, a hallásból hallgatás, a tapintatból tapintás, a szaglásból megszagolás, az Ízlésből megizlelés. 3. §. A szemlélő erő biztossága A szemlélő ej5 biztossága függ: 1- ször az érzéki szervek rendes alkotásától és tevékenységétől; /hiányosak: vakság, süketség, betegség, ájulás sat. eseteiben/. 2- szor a lélek természetes, rendes működésétől; /hiányos: az elmerültség, erős kedélymozzanatok sat. eseteiben/. Beteges állapotok, mint: túlcsigázott képzelgés, megfeszítik a lélek szemlélő erejét, és ilyenkor a testi szervek mellőzésével fogad be a tárgyakról oly képeket, melyek a valóságban nincsenek. Igy lát tárgyakat, melyek nem léteznek, hall hangokat, hol nincs semmi nesz. Ily érzéki csalódásokban /hallucináció/ sok, többé-kevésbé fontos lélektani jelenség nyer magyarázatot. A testnek 5 érzéki szerve van: um. tapintás, izlés, szaglás, hallás, látás. A hatást tekintve, melyet az érzékek az ember műveltségére gyakorolnak, legalacsonyabb fokú a szaglás és izlés érzéke; magasabb a tapintás; legmagasabb a hallás és látás. 4. §. A gondolkozó erő A szemlélés által a lélek mintegy anyagot vesz fel magába, melyet saját törvényei szerint feldolgoz, alakit: a lélek e