Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

törvényszerű, de önálló működése neveztetik gondolkozó erőnek. A gondolkozás kétféle; ugyanis a lélek vagy tapasztalatot állit tapasztalat mellé, azokat különféleképpen összeköti, és ezáltal új képeket alkot; ez a képzelet /fantázia/ művelete; vagy egységet, rendet, összefüggést eszközöl a különböző tapasztalatok között, s ez az elmélkedés /contemplacio/ feladata. Mindkét esetben segélyére \an az emlékező ero, s minthogy ez tulajdonképpen a gondolkozás kezdete, szóljunk először is az emlék-tehetségről. 5»§. Az emlékező erő/Memoria

/ Az emlékezés oly lelki tehetség, mellyel a lélek képes az egyszer magába felvett tapasztalatokat megtartani, és az öntudattal úgy összeolvasztani, hogy azok, tetszés szerint, bármikor, mint ugyanazok álljanak elő. Minél gyakrabban és minél figyelmesebben történik ugyanegy tapasztalatnak ismétlése, annál nagyobb és hatásosabb lesz az emlékező erő képessége. Az emlékező tehetség az emberekben nagyon különböző; leginkább e következő változatait kell megkülönböztetni: az emlékezet a/ gyors

, ha tárgyát rövid idő alatt magába szivja; ellenkező esetben lassú

j b/ terjedelmes vagy nagy

, ha sokféle tapasztalatot képes megtartani; ellenkező esetben korlátoltj c/ erős, ha sok ideig megtartja; ellenben: gyönge

^