Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

idealista, úgy ő is a saját anyagi helyzetének biztosításáról elfelejtett gondoskodni; mert mindig másokért élt, önmagáért soha!" Két gyermekét, az ötéves Erzsikét és a hároméves Bandit a sógor, Adorján Sándor vette magához átmenetileg. A temetés napján, 1894* március 14-rén a Nemzeti Szinház nem tartott előadást. A temetési menet a Nemzetitől indult /a ravatal Paulay lakásának kis szalonjában volt felállítva/, megállt a Népszínház előtt, s úgy érkezett a Kerepesi temetőbe, ahol a 49. tábla első sorába, a 211. sz. sirba temették el. Síremlékét 1897. szeptember 26-án avatták, sírfelirata a /Tragédiá

ból: "Az eszmék erősbek A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti , , 85 Erőszak, az örökké elni fog." A külföldi tanulmányútjáról 1872. szeptember lo-én benyújtott Jelentés

ében Paulay Ede pontosan megfogalmazta az eszményi igazgató portréját: "az igazgató kelléke: becsületesség, szakképzettség, erély és tapintat...". Becsületességét soha senki se vonta kétségbe, szakképzettségét mindenki elismerte, erélyéről a tagok emlékezései tesznek tanúbizonyságot, tapintatával a művészi munka nyugalmát biztosította, Báró Podmaniczky Pri gyes több felterjesztésében ezekre utal is: "...Paulay a legelső a legfőbb kellékkel, a műveltséggel bir mindenekelőtt, a szinpad körül vannak bő elméleti és gyakorlati ismeretei - személyzetünk túlnyomó része őt kedveli, szereti és alatta örömmel dolgozik - azon néhány tagja pedig intézetünknek, kik netalán némileg sértve érzik magukat előmenetele által, - képessége előtt mindnyájan meghajolnak s azt nyilván elismerik, mi-