Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

ja; 1887-ben Császár Imre, majd Paulay utolsó aktiv évében, 1893-ban még Somló Sándor és Török Irma került a Tanodából a társulathoz. De az iskolán kivülről is gyarapította a gárdát Paulay. 188o és 1894 között Mihályfj. Károly, Latabár Kálmán, Szacsvay Imre, Hegyes! Mari végül Ivánfi Jenő szerződött "kits p vülről" a szinházhoz. A Tanodából szerződtette Adorján Bertát is, akit 1879-ben vettek fel a Sziniiskolába, 1883-ban kapott oklevelet és szerződést. 1884 márciusában Adorján Berta kikeresztelkedett; keresztszülője Prielle Kornélia és Vizvári Gyula volt. Paulay ekkor eljegyezte a lányt, és június 22-én feleségül is vette; tanuja Bercsényi Béla volt. Külföldi nászútra mentek, majd néhány nap után csatlakoztak ahhoz a mintegy száz főből álló társasutazáshoz, amelyet az írók és Művészek Társasága rendezett az öreg Pulszky Perenc vezetésével a Felvidékre, különvonaton. A július 8-án kezdett út első estéjén, Munkácson a díszelőadásnak Ábrányi Kornél irt ünnepi prológját Paulay olvasta fel. Az út további része Máramarosra, aztán Tátrafüredre vezetett. Adorján Berta a házasságkötés pillanatától kezdve nem lépett szinpadra egészen férje haláláig. Utána egzisztenciális okokból ismét leszerződött, és munkáját - Jászai Mari szerint is - tisztes színvonalon látta el. Az igazi karriert azonban lányuk, Paulay Erzsi érte el.^

3 A Paulay-korszak csúcsa 1883 és 1892 közé esett: a két határkő Az ember tragédiá

ja színrevitele, és a nagyszabású bécsi vendégjáték volt. Paulay mindkettővel bizonyítani kivánt. Az ember tragédiájá

val azt, hogy a magyar irodalom drámai múltjában kiemelkedő sikerre igényt tartó, és sikerre is vihető al-