Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

választotta a "központi kormányzótanács" tagjául, őt csak a minisztérium képviselője, Ribáry József, aztán Peleki Miklós, Szigeti József és Rákosi Jenő előzte meg /ez utóbbi ekkor a Népszinház igazgatója/.

74 Szigligeti halálakor, a fentebb már ismertetett körülmények között rövid néhány hét leforgása alatt, lényegében 1877 decembere és 1878 áprilisa között újra a szinház rendezője, majd dramaturgja, végül a drámai szak igazgatója lett. Erre az állásra őt Festetics Leó már 1873. február 23-án javasolta, akkor azonban a már többször emiitett incidens miatt ez a megoldás tárgytalanná vált, és Szigligeti lett a drámai igazgató. Paulay tulajdonképpen szerencsés pillanatban kapta meg a drámai részleg vezetését. Ez a később oly sokat emlegetett "aranykor" /maga Paulay az 1843 és 185o közti időszakot tartot75 ta annak/ már folyamatban volt: Szigligeti működése és báró Podmaniczky Frigyes intendánsi munkája, amellyel szakigazgatóiról jórészt levette a szinház adminisztratív irányítására nak és felfelé" való képviseletének terheit, - a lehető legkedvezőbb körülményeket teremtette a kiegyensúlyozott művészi munka számára- Paulayt a kezdeti években inkább családi gondjai terhelték. Nála hét évvel idősebb felesége, Gvozdanovits Júlia, akit még 186o-ban, Debrecenben vett feleségül, 1878 februárjában az egyik előadás végén összeesett, és a következő két éven át egyre többet betegeskedett 188o. május 1-én bekö76 vetkezett haláláig. Ez a helyzet nemcsak érzelmi terheket jelentett Paulaynak, hanem súlyos anyagi gondokat is. Együttműködése Podmaniczkyval viszont hosszú időn át zavar-