Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

Hevesi Sándor is "szenzáció"—nak minősitette. A szerkezeti változtatások közé tartozott a mennyei prológ, az Auerbach-pincejelenet, a Walpurgis-éj kihagyása és Paust nagy monológjainak leröviditése. De fontos volt a Dóczy-féle szöveg mondhatóságának kijavitása is: talán nem is maradt érintetlen sor. Pontos változást jelentett a Gretchen-jelenetek összevonása, s ezáltal a 14 kép 8 képre való tömöritése. A szcenikai lehetőségek persze még mindig korlátozták a rendezői fantáziát, hiszen a fundusból került elő több kép /Gounod ,Paust

ja már több mint két évtizede volt repertoáron; a Dóm-jelenet diszletéhez A nürnbergi mesterdalnokok részdiszletét használták/. Újonnan készült Gretchen szobája, az Erdő és barlang-kép és a Húsvéti séta megoldása. Ez utóbbi különösen nagy sikert aratott a balról látható régi városfalakkal, a háttérben lévő szabad tájjal, amelyet folyó szelt át, jobb felől pedig fogadóval, amely előtt hársfa állott. Hatásos volt, amikor a Dóm-jelenet egyik 62 oszlopa Gonosz Lélekként elevenedett meg. Rendkivül részletes szinészi instrukciókat tartalmaz a kései rendezések közül a Paulay által forditott Constantin abbé példánya /1888. III.9./ Az alaprajzok a régi nemzeti szinházi hagyomány szerint készültek, ezen belül azonban olyan megjelölések is találhatók, mint az első felvonás berajzolt ágyasai közt "fejes saláta, cikória", "egy cserép geranium, emelvényre téve". A szöveg sorai közé beirt instrukciók meghatározzák, hogy a salátát "olajjal" készítsék, hogy milyen legyen az asztalterités "koreográfiája", de olyan kis magatartás-utalások, mint ahogy az Abbé "leveszi a geranium cserepet, és a pad melletti székre ül, és a virágot jobbra-balra forgatván térdein