Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

- közbe beszél". Az eredeti instrukciókat erősen kibővitette. Igy például a III. felvonásban az "el Scottné után" helyett ezt olvashatjuk: "mikor az abbé a bal ajtóhoz ér, kinálja, hogy elől menjen, Scottné viszont őt kinálja - az abbé megy ki először, hátramenve látszanak, amint elmennek az ablak alatt Scottné megáll, és hivja az abbét, aki alig bir utána menni". Kimeríthetetlen a rendezőpéldányok anyaga, hiszen Paulay az 1889. év közepéig feltételezhetően 3o7 /I/ bemutatószámba menő előadást rendezett, s ebben a számban nincsenek benne a menet közben felújított, a repertoár elég nagy részét kitevő darabokon végzett munkák. 1889 közepétől kezdve még bizonytalanabbak vagyunk azt illetően, hogy a műsor mely darabjait rendezte Paulay, és melyeket az ekkor kinevezett "szakrendezők": Nagy Imre, Náday Perenc, Vizvári Gyula, illetve Tóth Imre. Feltételezhetjük, hogy mindenekelőtt a repertoáron lévő müvekkel kapcsolatos tennivalókat adta át. Az is lehet, hogy a kisebb irodalmi becsünek 1télt darabokról mondott le a többiek javára. Mindig ellenérzéssek viseltetett a korizlés és a törzsközönség által igényelt bohózatos vígjátékok Iránt; lehet, hogy ezeket is másoknak juttatta. De nyilván ő rendezte az első Ibsen-bemutatókat. /

Nóra

, A társadalom támaszai

, A népgyülölő

/, az erre az időszakra, tehát 1889-1893 közé eső klasszikus! sorozatokat /

Aj

as, Kyklpps

, Elektra

, Oedipus király

, Oedipus Kolonosban

, Antigoné

/, a nagy klasszicista müveket /Racine: Iphigenia Aulisban

. Goethe: Iphigenia Taurisban

/ vagy a grillparzeri Sappho

t. Nagyon valószinü, hogy ő vitte szinpadra azokat a darabokat, amelyeket ő for-