Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

génye bizonyos elemek felhasználását valószinüvé tette. A következő két év túlnyomórészt rutinmunkával telt el. Az áj műsor jelentős része egyfelvonásosokból adódott, s ezek általános szinvonala nem tett lehetővé valami magasrendű művészi munkát. Bár az is igaz, hogy sokszor az előadás jobb, mint az előadott mü, de ezt a kritika honorálta is. Bár 188485 mégis inkább a szürkeség, a fáradtság jegyében telt el. Lehet, hogy ebbe belejátszott a minden érdekelt által sajnálatosnak tartott intendánsváltozás, még akkor is, ha például a műsorrend tekintetében már Paulaynak is volt csendes konfliktusa Podmaniczkyval. Alig észrevehető "belső elmozdulásnak" lehet minősiteni azt is, hogy - bár a szinlapok még mindig nem közlik a rendező nevét - 1885 decemberében a Szinészek Lapja mégis úgy tudja, hogy Csiky legújabb drámáját, A sötét pont ot Tóth Imre /aki mind az ideig inkább csak ügyelői munkakört töltött be/ rendezte.k° Az egyhangúságba legfeljebb az olyan - kivülről jövő - események hoztak változatosságot, mikor a szintén Csiky-mü Spartacus bemutatóján /1886. IV. 6./ a közönség politikai nézetek szerint két pártra szakadt: mikor a második felvonás végén a rabszolgák megtámadták a patríciusokat, az emeletek közönsége hangosan nyilvánította tetszését. Az egykorú feljegyzés szerint; "A földszint fagyos volt, mert a szocializmus vörös réme merészkedett a lámpák fényébe jutni.

"^

1 Paulay következő rendezői "nagyvállalkozása" kétségtelenül Goethe Faustjának /pontosabban az első résznek/ a bemutatója volt. Líindenekelőtt hatalmas dramaturgiai munkát végzett, mint azt a rendezőpéldány is tanúsitja. A Petőfi Társaság egyik ülésén felolvasott M

egyestés" koncepciót évtizedekkel később