Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

Rendezői munkásságának eddigi vonásai lényegében a fennmaradt példányokból többé-kevésbé, inkább csak a külsőségeket tekintve, kibogozhatok. Az 1868. április 1-jei törvénykönyv lényegében rögzitette a rendező jogait és kötelességeit. Néhány, e munka szempontjából fontos pontját meg kell emlitenünk. "A szereposztás egészen igazgatói jog." /64,§/ "Az előadásokat elintézni a rendező kötelessége, a mit ő e tekintetben a próbán ren del, annak a többi tag ellenszegülés nélkül tartozik engedelmeskedni. ..." /77.§/ "A rendező az igazgatóság által kiszabott rendet hivatalos körében szigorúan meg fogja tartani, s ez iránt mindenben felelős. Ez okból, s mivel a törvény megtartása is rábizatik, meghatározott hivatalos körében mindenki hasonló engedelmességgel tartozik neki, mint magának az igazgatóságnak: valamint ő is, mint a rend fenntartója, kitűnő helyen állván, a tagokkal mindenkor finomul és illedelmesen fog bánni...." /142.§/ "A rendező a hanyagsága által okozott károkat megtériti." /144.§/^ Művészi igényekről persze nem esik szó. Tudomásunk szerint 1872 előtt Paulay nem járt külföldön, és a budapesti német nyelvű előadásokon kivül más külföldi produkciót nem láthatott. Már csak ezért is igaza van M. Császár Editnek, amikor lépten-nyomon hangoztatott külső hatásokkal szemben a hazai hagyomány elsőbbrendüségét hangsúlyozza: a Páncsy—Egressy—Szigligeti gyakorlatát s Molnár György nagyobb lé45 , legzetü kezdeményeit. A jelenleginél részletesebb tanulmány bővebben foglalkozhatna a rendezőpéldányokkal; ezúttal csak azt emiitjük meg, hogy már A trónkereső

től kezdve pontos és jel lemző világitási és hanghatásokra utaló instrukciók olvashatók: "zár csattanása hallatszik", "világosodni kezd", "a felső vi-