Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

lágitásból nyer a szinpad világot, a többi lámpa félig behúzva", "napnyugta, a jobb oldalon veres világitás" stb.; illetve olyan szinészi megoldásokra való utalások, amelyek már túl vannak a szövegmondáson: "lágyan, elérzékenyülve, a végén csaknem sirva"j "kis szünet, mely alatt Katalin tétovázva áll, nem tudva mihez kezdeni, végre Derhém felé menve megkerüli az asztalt, és pamlagot, a szobát vizsgálva; Katalin pedig a pamlagra tántorog - miáltal az állás megváltozik... Már az egész jelenet alatt beszélt, hol egyik, hol másik pórral, Galileit szánalmas lenézéssel mutatva, úgy azonban, hogy a történtek hatását ne zavarja"; és olyan sajátos instrukció is rögzitést nyer, amely szerint "a függöny lassan megy le". Rendszeresen intézkedik a szinpadon kivüli akusztikai hatásokról, nemcsak az obligát kürtszavakról, de olyasmiről is, hogy "kivül apácák éneke: Dies irae". A példákat A trónkereső

, a Howard Katalin

, illetve a Galilei rendezőpéldányaiból vettük. Mindig megtalálhatók a pontosan rögzitett felvonásonkénti alaprajzok, a járások és a bútorok helyének jelölésével, és természetesen a szinház fundusának felhasználásával. Az eddig emiitett darabokban szerepelt például az "1stván-terem" /sic!/, a "Zrinyi-szoba", a "Don Carlos-városkép", vagy a Fráter György

ben a "Lehmannszoba", az "Othello-teritő", a "VIII. Henrik-karszék a párnájával", a "Don Carlos veres 3 szögű szoba", és a példákat az egész.korszak alatt folyamatosan idézni lehetne. Mivel azonban a "rendezés", mint fogalom,ez idő tájt mint azt a törvénykönyvet idézve is láthattuk, úgyszólván ismeretlen volt, a kri4.6 tika sohasem elemezte. Legfeljebb az előadás menetének sodráról vagy éppen tempótlanságáról, zökkenőiről szólt^és a sze-