Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
be. 1871- januárjától tovább gyarapodott a szinház munkája, s ezen belül Paulaféis: a Nemzeti látta el előadásokkal a Várszínházát is. Eddig az együttes hetenként négy estén át: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap volt elfoglalva, mostantól csütörtökön és szombaton még várszínházi előadások is 42 kapcsolódtak. Talán ennek is köszönhető, hogy Paulay ebben a naptári évben tizenegy egyfelvonásost rendezett, amelyeket nyilván könnyebben lehetett az anyaszinházi előadásokkal egyeztetni; némelyiknek a bemutatója is a Várban volt. A jelentéktelen bemutatók tömegéből talán csak az új fordításban megszólaló Romeo és Júlia , az ugyancsak újonnan átültetett Angelo , V. Hugo tragédiája és az 1858 óta nem játszott Julius Caesar említhető meg. Az 1872-es évben egy Macbeth-felújitás, a Gringoire bemutatása, Toldy István Uj emberek cimü drámájának színrevitele, illetve Szigligeti századik darabjának, a Struenseenek a szini megvalósítása számithat Paulay érdekesebb munkáinak. Az 1873.év eleji bemutatók közül Sardou Rabagas-a nem arat túl nagy sikert, a március 26-án szinre vitt Salomé nak, Jósika Kálmán drámájának pedig az adott némi aktualitást, hogy a francia környezetbe helyezett krimiszerü történetnek egy 6o-as évekbeli bünper szolgáltatta a forrását.^" 3 Ekkor azonban váratlan esemény jött közbe: : Paulay egy idétlen ugratás következtében megverte a súgót. Az esetet ő maga a kötetünkben közölt és Jókaihoz intézett levelében részletesen leírta. A következmény mindenesetre az volt, hogy rendezőt tevékenységével azonnali hatállyal fel kellett hagynia, s csak nyugdijjögosultsága érdekében kapott még .egyéves szinészi szerződést. A karrier úgy látszott - félbeszakadt.
