Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

hivja Paulayt ia. A megbeszélések eredményeképpen 1868 január­jától az igazgató dramaturgnak Szigligetit nevezi ki, rendezó'k­ké pedig Peleki Miklóst, Szerdahelyi Kálmán és - a mindössze * . , , 4o négyévi tagság utan - Paulay Edet. Első feladatai között 1868. március 11—re, a Hamlet et kapja. A drámát már játszotta a Nemzeti, de ez az előadás szólaltatja meg először magyar szin­padon Arany János forditását. Még abban az évben - a napi mű­sor rutinfeladatai mellett - ő újitja fel az Ármány és Szerel­met , illetve a Bánk bán t. November 13-ára pedig már ősbemuta­tót rendezhet: Szigligetinek A trónkereső cimü tragédiáját /a darab rendezőpéldánya fennmaradt/. 1869-ben két-három naponként frisait fel repertoárdarabokat, a lehető legszélesebb műfaji skálán, mindenekelőtt Szigligeti régebbi rendezéseit vállalva át. De akad munkái közt olyan is, amelyet ő forditott / Gali­lei , A testvérek/ , vagy az Othello , Szász Károly új fordításá­ban. Az év végétől meglehetősen zavarossá válik a helyzet a szinházban. Radnótfáy halála után ifj. Ráday Gedeon, aztán Zi­chy Antal, végül egy háromtagú szinházi "provizórium" igazgat egy teljes éven át, amig végre 187o. októberében br. Orczy Bó­dog veszi át az irányítást. Ezalatt azonban Paulay bemutatja Szigligeti Práter Györgyé t, a vadonatúj kiállítással, látványo­san felújított Szent ivánéji álmo t és a Goriolanus t, Petőfi Sán­dor fordításában. 0 rendezi a botrányba fulladó Sardou-erkölcs­rajzot, a Pernande-ot, de a Lear felújítását is, hogy csak né­hányat említsünk ennek a zsúfolt évnek a munkájából. Orczy ér­kezése újabb fordulatot hoz a rendező Paulay életében. 187o novemberétől nem jelzik a szinlapokon a drámai müvek rendezőjé­nek nevét: a teljes feladatkört ettől kezdve ő egyedül tölti

Next

/
Thumbnails
Contents