Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
évekről szólván a kiegyezést, de fogalmazásmódja azt igazolja, hogy feltétel nélkül egyetértett vele. Üdvözölte az Őfelsége részéről egyre nagyobb arányokban érkező támogatást, és boldogan nyugtázta a királyi pár rendszeres színházlátogatását budai tartózkodásuk szakaszaiban. Beszámolt az első szinésznerazedék lassú elveszitéséről és a második nemzedék belépéséről; a Kadnótfáy-korszak szociális vívmányairól és Podmaniczky működésének kezdetéről. Ismertette e két Népszínház belépését és az Operaház épitésének rövid történetét. Nem feledkezett meg az újabb drámairó-nemzedékről sem, kiemelve Csiky Gergely jelentőségét. S amikor a "harmadik nemzedék" beépülését ismertette, végül egy mondatban vonta le a tanulságokat és következtetéseket: a hivatali változások zavarain tál "a szinházak történetét a szinészek csinálják." Ezeket a tanulmányokat tetőzte be az az összefoglaló értékű áttekintés, A magyar sginészet , amely Paulay tollából 1888ban "Az Osztrák—Magyar Monarchia Írásban és képben" cimü sorozat IX. /III. kötete számában jelent meg. Ez az első olyan magyar színháztörténet, amely a hazai fejlődést módszeresen és az akkori .jelenkorig, az Operaház megnyitását is beleértve, tárgyalja. Bár a szinmüvészet "igazi" kezdetét 179o-re teszi, visszanyúl azokra a töredékes emlékekre, amelyek a XIP-XIII. századi liturgikus jellegű, az egyház keretében megszólaló dramatikus szokásokra utaltak. Az addig megjelent részmunkálatok ismeretében számol be Kelemenek együtteséről és harcairól a második pesti társulatról, az 1815 utánig- főként kolozsvári együttes szétrajzásából kiinduló vidéki szinészet kialakulásáról és túljesitményeiről, nem feledkezve meg e korszakok nagy