Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

nulságot: "Az igaz erkölcs mindig szabadelvű*' Érdekes és megoldatlan problémákat jelentenek a már emiitett "apokrif" forditások. Enyedi Sándor adata szerint például I860 körül Offenbach Eljegyzés lámpafénynél cimü énekes vigjátékát Havi Mihállyal együtt forditotta volna. A Nemzetiben ugyanez a darab I860, november 21-én Peleki Miklós forditáaában került szinpadra. Banville Grigoir eját a szinlap szerint E.D. forditotta; Szinnyei azonban Paulaynak tulajdonitja, s nyilván az ő nyomán a Színművészeti Lexikon is. Racine Phaedra jának új forditását köztudomás szerint Parkas Albert készítette; a Színművészeti Lexikon azonban Paulayt jelöli meg fordítóként. Ugyanez a helyzet Adolphe Belot A 47-ik cikk cimü drámájával, ahol a szinlap szerint R.S. a forditó, a Színművészeti Lexikon szerint azonban Paulay. Ugyanez a forrás neki tulajdonítja Pailleron A szikra cimü vígjátékának forditását is, melyet a szinlap Huszár Imre munkájaként tart számon. A szinlapon nincs nyilvántartva a forditó a Nemzetiben 1886. február 12-én bemutatott Zilah herceg cimü darab esetében, melyet Jules Glaretie irt; Cenner Mihály Márkus Emilia /Bp.1961./ cimü kötetében azonban a 74. oldalon Paulay Edét jelöli meg forditóként. Ezeket a bizonytalanságokat a jövendőben még tisztázni kell. Ugyancsak egy részletesebb monográfia elemezhetné részletesebben Paulay forditásainak tartalmi-minőségi kérdéseit. Anynyit a felületesebb betekintés is észrevehet, hogy Paulay általában mondható szövegeket irt; a ságópéldányokon lévő későbbi javitások is mind ebben az irányban hatnak. Ezt az elvi megközelítést bizonyltja egyébként a Racine-forditáshoz irt elő-