Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

34 „ ; man. Ezek persze csak az ismertebb, s fokent a Nemzeti együttesébe kerülő művészek. Sokan a vidék magyar szinmüvészetét gazdagították. S mindenképpen megérdemelt dicséretként hangozhatott el az iskola 25 éves jubileumán Várady Antal köszöntője: "Kik annyian, s oly díszt adó sereggel Gyülétek egybe - egykor mind tanítvány S sok közte pályájának mestere. Ki erre jár, ki arra; - annyi szív Hányfélét érez, hányféle hevül! De egyet mind, mind hun őriztetek meg, Ez mind megannyiunkat összeftíz, Egy név, amely szeretve száll szívünkbe, Amelyet elfeledni nem fogunk, Hisz mindenik lelkében megtalálom Halas füzérben — Paulay nevet !"-'•' A forditó és a szinháztörténész Paulay Ede 1866 és 1893 októbere között rendszeresen foglalkozott darabforditásokkal. Ez alatt az idő alatt mintegy hatvan szinpadi müvet fordított le. A bizonytalan meghatározást az indokolja, hogy néhány "apokrif" forditással is kell számolnunk, mint erre még visszatérünk, illetve elképzelhető, hogy felbukkan egy eddig nem ismert Paulay-forditás. Ha az eredeti nyelv szerint vizsgáljuk az egyébként ebben a kötetben részletesen is közölt listát, kiderül, hogy túlnyomó rész francia nyelvből fordított, ötvennégyet; németből csak hatot. Mivel Paulay mindkét nyelvet jól ismerte, bizonyosra vehető, hogy vonzódott a francia drámairodalomhoz, ebben a korban nagyon is érthető tar-