Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
geti József /akivel a hangsúlyozás dolgában évtizedekre elnyúló vitája volt, miután Paulay rigorózusan érvényesítette a jelző kiemelését a mondat minden jelzős szerkezetében/ "empirista" 31 volt, Paulay "együtt művelte a teóriával a praxist", ültért tananyaguk is: a tragédiát, drámát Paulay tanitotta, Szigeti a vidámabb hangvételű müveket. Más-más volt szöveganyaguk is. Â versek közül Paulay a Szózatot, Kontót, A walesi bárdokat, Berzsenyinek A magyarokhoz cimü költeményét adta leckéül, a drámák közül pedig oktatói műsorán volt az Ármány és szerelem , a Báró és bankár , a Kalmár és tengerész /Czakó!/, a Szigetvári vértanúk első felvonása, a Bánk bán és az Othelló ,meg 32 , r , a maga forditotta Bajazet . Elméleti orai viszont egyértelműen elragadóak voltak. Tóth Imre irja a régi Tanodáról szólván: "Rendkivül tömören, érdekesen és elevenen adta elő a dramaturgiát. Nagyszerűen le tudta kötni a hallgatók figyelemét. Igaz, hogy az anyag valóban a kisujjában volt, mert bizonyos, hogy nála különb dramaturgja a magyar szinpadnak sem e33 lotte, sem utána nem volt". Az iskola első három évtizedében minden ott végzett művész az ő tanítványa volt. Ott végzett 187o-ben Helvey Laura, Nagy Imre, Rákosi bzidi, 1872-ben bzigeti Jolán, egy év múlva Szigligeti Perike, 1874-ben Ditrói Mór és Eibenschütz Mari, 1875ben Gabányi Árpád, 1876-ban Benedek Lajos és Tóth Imre, 1878ban Márkus Emilia, 1879-ben Csillag Teréz és Lánczy Ilka, 188oban Páy Szeréna és Tolnay Andor, 1881-ben Vendrey Perenc, 1884ben Alszeghy Imre, 1886-ban Egressy Ákos, két év múlva Delli Emma, Péchy Kálmán, 1889-ben Dezső József, 189o-bcn Góth Sándor, Pethes Imre és Tapolczai Dezső, 1893-ban Rózsahegyi Kál-
