Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

életében. Már februárban hivatalosan is átvette Szigligeti halála után a dramaturgi teendőket, s ekkor az aligazgatói állást Szigeti József, a tanári munkát pedig Bercsényi Béla vette át tőle; de sikerült őt megnyerni arra, hogy hetenkint néhány órán át részint elméleti, részint gyakorlati órákat 26 tartson a felsőbb növendékek számára. ' Ezt az állapotot Trefort Ákos, az illetékes miniszter egy gr. Pestetich Leóhoz in27 tezett leiratban rögzitette. Az egyik korabeli kimutatásból kiderül, hogy Paulay heti 21 / !/ órában tanitott. Szini gyakorlatot, esztétikát, szerepelemzést, szini elméletet és lélektant, dramaturgiát, sőt még az operai növendékek szini gyakorlatát is vezette. Le továbbra is tartott heti hat órát; a felső három osztály szini gyakorlatát; a többi 15 órán három /!/ tanár osztozott: Bercsényi Béla, Szigeti József és Váradi Antal. Ez a felosztás volt érvényes az 1886/87-es tanévig; ekkor Paulay az első-második osztály gyakorlati oktatását 29 vette at. J Amikor pedig 1893-ban az addig "országos M.Kir. Zene- és Színművészeti Akadémia" néven működő intézmény kettéválik, akkor - egy évvel a halála előtt - Paulay Ede lesz az önállósult drámai szinészképző főigazgatója. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a Kepezde alapításának pillanatától kezdve, s éppen ennek döntő alakuló-fejlődő éveiben Paulay jelentős, ha nem inkább döntő szerepet játszott a hazai hivatásos szinészképzésben. Ismét külön tanulmány tárgya lehetne, hogy mit és hogyan tanitott; itt csak röviden utalni lehet működése legjellegzetesebb vonásaira. Vidéki éveinek és első tanári tapasztalatainak tanulságait, s amit Egressy fontos szinészetelméleti müvéből, az l8 66-ban