Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

adaptációjában. De eljátszik olyan bonyolult és nagy rutint igénylő alakot is, mint a Kean cimszerepe, vagy mint Jókai tra gédiájának központi figurája, Kálmán király, amely, mint látni fogjuk, végigkiséri egész szinészi karrierjét. Ebben az első társulatban mintegy száz szerepet kell megtanulnia, s hogy teljesítménye nem volt elfogadhatatlanul gyen ge, arra abból is következtethetünk,, hogy Győrött, az 1855/56 -os évadban szinházértő pártfogója akadt. Mint egyik életrajzi rója megjegyzi: "...haladásának oly világos jeleit adta, hogy a derék veterán iró a szinügybarát dr. Kovács Pál figyelmét is magára vonta, ki őt aztán ajánlásával a Havi és Hegedűs nagyobb társulatához juttatta." /Kovács Pál, I808 és 1886 között élt, orvos volt, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság tagja, az Atheneum körének belső barátja, maga is sikeres vigjátékszerző; a győri magyar nyelvű sajtó megalapítója./ Uj együttesénél - ahová kétszer is leszerződött - tovább folytatta a jelentős közép- és vezető szerepekben való alkotó munkáját. Edgar a Lear

ben, Armand a Gauthier Margit

ban /ezzel próbál 1858-ban szerencsét, nem sok sikerrel, a Nemzeti Színházban/, Ferdinánd az Ármány és szerelem

ben, Carlos a Glavigoban, II. Murát a Brankovics György

ben, és olyan abszolút vezető szerep is jut ismét, mint Laube Essex grófjá

nak cimszerepe. Ez a tendencia csak fokozódik a másodszori szerződés alkalmával, amikor, persze kismillió egyéb szerep mellett /Cléante a Fösvény

ben, Elemér Jókai Dalmá

jában, Barcsai Mihály Jósika Miklós Két Barcsaij

ában stb./, eljátszhatja Rómeót, a címszerepet Gutzkow Uriel Acostá

jában, Dumas Antonyját. és nyilván