Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

A magyar színháztörténet nagy adóaaága, hogy mindmáig nem készült széleskörű, és sokoldalú monográfia Paulay Edéről, a Nemzeti Szinház első igazán jelentős igazgatójáról. A halála utáni napokban megjelent nekrológok érzelemteljes összefoglalói természetüknél fogva túlságosan is vázlatosak. Az 1936-ban irott, születésének százéves évfordulója alkalmával megjelent emlékezések - igy Rédey Tivadar cikkei a Kisfaludy Társaság száz esztendejét összefoglaló kötetben, vagy Galamb Sándor ünnepi beszéde a Színművészeti Akadémián tartott megemlékezés alkalmával - műfajuk miatt sem lehettek kielégitőek. Azokban a kisebb-nagyobb müvekben pedig, amelyek a Nemzeti Szinház tör ténetét tárgyalták /Magyar Bálint, ismét csak Rédey Tivadar, illetve Pukánszkyné Kádár Jolán munkái/, vagy az olyan többszerzős kötetek, mint az 1962-ben megjelent Magyar Színháztörténet, vagy a Nemzeti megnyitásának 125. évfordulójára megjelent népszerű album, a Paulay Ede működését ismertető és méltató részek valóban csak részei lehettek a nagyobb egésznek, s igy szintén nem tehettek eleget a megoldásra váró feladatnak A megirandó monográfiának olyan igényeket kellene kielégíteni, mint amilyenekkel László Anna Hevesi Sándor-monográfiája készült; hiszen ebben az esetben is hasonlóan gazdag életmű feltárása és felmutatása lenne a cél. Mig azonban Hevesiről szólván a kritikai-elméleti tevékenység méltatása nyerhetett nagyobb arányokat, Paulaynál a gyakorlati, szinészl-rendezői működésnek kell előtérbe kerülnie, S éppen ez a sajátos igény je lent sajátos módszertani problémákat.