Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
Paulay esetében ia könnyebb dolog megközelíteni azokat a rétegeket, amelyek az "Írástudó" emberről szólnak: a tanulmányok szerzőjét, a fordítások készítőjét, a Bzakraai vonatkozásokkal telitett levelek iróját. Pel lehet tárni, megszokott eszközöket használva, a közéleti ember működését vagy akár a szinházat vezető, társulatot épitő, műsort alkotó igazgató sokoldalú tevékenységét. Eközben azonban alig lehet megfelelő mélységben megismerni és értékelni a művészt , azt a Paulay Edét, aki talán nem volt kiemelkedő szinész, de stílusával, stilusakaratával mint szinész készült fel a szinpadi alkotó munkára, azt a Paulayt, aki alig észrevehető módon alakította át a Nemzeti Szinház játékstílusát, formálta együttessé társulatát, emelte provinciálisnak számitó intézményből európai elismerésre joggal igényt tartó reprezentatív szinházzá. Életével és munkálkodásával foglalkozva annyit meg lehet állapítani, hogy ezek a különböző, mégis szervesen összetartozó és összefonódó rétegek időben egymásra épültek. Az első tizenhat évben, 1852-től 1868-ig a színházi működés van túlsúlyban, bár már ekkor is beleszövődnek a fiatal művész életébe a szinházi adminisztráció, a rendezés, a szinészpedagógia szines szálai. I864 és 1878 között egyre nagyobb erővel jelentkeznek a pedagógiai vonások - beleértve ebbe az elméleti tevékenységet is -, rendszeressé válik a forditói munka /ezen belül e Sy jól nyomon követhető világirodalmi és eszmei tájékozódás/, és figyelemre méltó rendezések is fűződnek már nevéhez. Egyre nagyobb szerepet kap és t vállal az irodalmi és színházművészeti közéletben. Igy aztán tulajdonképpen senkit sem lep meg az a döntés, amikor Szigligeti Ede halála után - akit a sírnál ő
