Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

sem erős határozatokra tömörülni nem képes. És akinél sem öröm, sem bú, sem szerelem, sem gyűlölet az élet mélyébe nem hat: az olyan egyéniség komoly szinraü tényezője nem lehet. A véralkat komoly szinmüben önállóan általában nem nyilatkozik, csak mint oly tényező, mely a jellem irányára befolyást gyakorol. Azért a szinész a komoly jellemekben ne magát a Téralkatot fesse, hanem csak befolyását a jellemre, mint módositó vegyületet. Ellenben a vígjátékban a véralkat önállóan is szerepelhet, és ahol ily eset fordul elő, ott a színésznek feladata: hogy az ily uralgó véralkatot külsőképpen is fölléptesse. A könnyelmű, szeleburdi balgaságaiban a vérmes véralkat működését egész teljességében lehet előállítani. A közönyös véralkat a vígjátéki hatásnak szintén dús forrása lehet. Az előadottakból megérthető, hogy a természeti sajátságok menynyire járulnak a jellem előállításához. De nem kell feledni, hogy a jellemnek e módositó sajátságai nevelés, szokás, életmód, társadalmi helyzet, a műveltség különböző fokai és egyéb körülmények befolyásai által még számtalan változásnak van alávetve, melyeket a szinésznek az előállítandó jellemeknél mind figyelembe kell venni. 9*§« A jelmezről A jelmez, mint szinészeti műszó, szinpadi öltözet, mely jellemzi a személyt, ki viseli; tehát a jellem meze, öltönye

. A jelmezek különböznek egymástól a jellemek nemzetisége,