Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

lakhelye, égalja, neme, életkora, polgári helyzete éa erkölcsi sajátságai szerint. Továbbá van a jelmezek között időszerinti különbség; azaz vannak őskori, középkori, újabb és jelenkori viseletek; van helyszerinti különbség, azaz; vannak nemzeti és népviseletek, vagy ország-, város- és vidékszerintiek; végre vannak időn és helyen kivüliek, vagyis: eszményiek

. A görög szinpadon is csak olyan öltözetet viseltek, mint azon kivül: csupán mesés vagy képzelt lényeket öltöztették szokatlan módon, pl. fúriákat. A középkorban oly öltözet volt a szinpadon szokásban, mely semmiféle kor és nemzet viseletéhez nem hasonlított; éppen azért: hogy a szinpadot az élettől elkülönözze. Ily változatlan öltözetű alakok voltak: az Arlekinek, Pierottok, Pantalonok, Colombinák sat. A misztériumok és moralitások idejében az eszmék képviselői pl.: a jó szellem, rossz szellem sat. jelképező ruházatokat viseltek; olykor mellökön kis tábla függött, melyre fel volt Írva nevök és jellemök. A ma használt szinpadi jelmeznek alapja a történeti hűség, mely az egyéneket ama kor ruhájába öltözteti, melyben éltek. Ez irány alapitói: Lekain, Clairon k.a. és Talma francia szinészek a múlt század végén. A jelmezek kezelése körül két túlsággal találkozunk a szinészet történetében. Egyik a szigorú történeti hűség, a szépség rovására; másik a pipere és cicoma az igazság mellőzésével. A túlbuzgó hűség erőlködéseiből gyakran a legizléstelenebb jelmezek kerülnek a szinpadra; az Ízléstelenséget pedig a tör-