Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

mely az ember teati szervezetének eredménye. A véralkatnak 4 főtulajdonságát különböztetjük meg; urn. a heves, a mélabúa, a vérmes és a közönyös véralkatot. Hol az ember öntudattal és határozott célok szerint cselekszik, ott a véralkat, mint anyagi állapot, a szellem hatalmának engedni fog. De vannak drámai alakok, melyeknek jelleme a véralkatban gyökerezik. Ilyen pl. Percy Henrik /IV.Henrikben/, Petur /Bánk bánban/. Szomorújátékban csupán a heves és mélabús véralkatnak van helye; mert ez mély érzések kútfeje, mig amaz nagyszerű indulatok hajlamait rejti magában. A heves /kolerikus/ és erélyes hajlamú véralkat nagy határozatokra ösztönöz, és a léleknek fáradhatatlan tetterőt kölcsönöz. A mélabúa /melankólikua/ véralkat mélységben nem áll ugyan a heves mögött, hanem elmarad ettől cselekvő erőben éa kifelé ható erélyben. A mélabú úgy tűnik fel, mint az eazményi világ felé irányzott lelkület; mint a földiaég felettiek utáni vágy és a szellem hónába való törekvésnek ingere. Azért gyötrelmeket ápol a maga számára, a a külvilágtól saját lelke mélyébe zárkózik el. A vérmes /sangvinikus/ türelmetlen, nyughatatlan és állhatatlan véralkatban a benyomások egymást hamar kitörlik; a véralkat kivánatait szüntelen változtatja, hirtelen fellobban, s rögtön kibékül; ennélfogva sem kitartása nincs, sem elég mélysége. A közönyös /flegmatikus/ véralkat az élet alacsony fokán mutatkozik. Az ily véralkatú ember lelke sem magasan repülni,