Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

mes, fesztelen, szabad, kellemes, biztos legyen, és a mozdulat mindig belső szükségből eredettnek látszassák. 17.§. Az áll ás, ülés, ,iárás-kelés, bók- és szinpadi illem Az állás rendszerint a lélek nyugodt állapotát jelzi; de sohase mutasson élettelen szobrot, hanem legyen mindenkor hü tükre annak, ami a lélekben történik. Álljunk egyenesen, de fesztelenül; fejünket ne vessük hátra, ne caüggesazük előre. A hátravetett fő gőgöt a ennek vegyületeit jellemzi; a lecsüggesztett fő a bánatot, mélabút, csüggetegséget, aléltságot sat. Nyakunk ne süllyedjen vállunk közé, hanem emelkedjék fel szabadon. A vállakat húzzuk kissé hátra, hogy a mell kidomborulhasson . Karunk tartása ne legyen erőltetett. A könyök táján a kar kiaaé meghajlik ugyan, de nem azögletesen. A kéz befelé hajolva könnyeden függjön le. A láb helyzete legyen egyenes, a térd ne görbüljön meg, hanem húzódjék meg feszesség nélkül. A lábfej kifelé irányozva, a két sark némi szegletet képezzen. Ha egy vagy más okért a test egyik lábra nehezedik is, soha se történjék ez azzal a lábbal, mely a velünk beszélő személy felé esik. A leülésnél vigyázni kell, nehogy szelesen levesse magát vagy önkénytelenül- elessék az ember; hanem ereszkedjék le könnyeden, természetesen. Ülő helyzetben aem szabad a testnek összeesnit legyen az egyenes, merevség nélkül. A felkelésnél