Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

egyik lábunkat hátrahúzzuk, testünk felső részével kissé előrehajlunk, és úgy állunk fel. A járás-kelésnél vigyázzunk^hogy a lépés se nagy, ae apró ne legyen. A sark ne érintse előbb a földet mint a lábujj. A fordulásnál mindig azt a lábat kell először használni, amely oldalra fordulni akarunk; mert az egymás elé rakott láb mindig ügyetlenséget okoz. A bók, az elfogadó és bókoló egyénisége szerint sokféle. Hölgyek és magasabb rangúak irányában mélyebb bókot használunk. Ilyenkor a fővel a derék is meghajlik, és az illetőnek szemébe nézünk; lábunk összébb szorul, vagy ha már előbb együtt voltak, akkor egy lépéssel külön válnak, s a bókkal egyszerre csatlakoznak. Hők az egyik lábukat hátrahúzzák, és térdöket hajtják meg, mi mellett a test egyenes állásban marad. Ha az üdvözletbe tisztelet vagy éppen alázat vegyül, akkor a derék mélyen hajlik meg, és a tekintet a földre irányul. A kar, ha nincs az ellenkezőre szükség, függélyes helyzetben, nyugodtan maradjon. Ha kifejezéseinkhez csak egyik kezünket használjuk, azt mozdítsuk meg, amelyik beszélő társunk felől van, nem pedig a néző felé esőt. Azonban a kézadás, fogadástétel, eskü sat. mindig a jobb kézzel történik. A kezet szükség nélkül zsebben tartani, vagy éppen a nadrágzsebbe mélyeszteni nem szabad. Nem illendő: a kezet csípőnkre tenni, elöl vagy hátul öszszefogva tartani, fejünkre, combunkra nagyot ütni, asztalra ököllel vagy bottal csapkodni. Magától értetődik, hogy némely