Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

BEVEZETÉS A "BAJAZET"-FORDÍTÁSHOZ Racine müveinek magyarországi szinpadi sorsa közismerten mostoha. Bár Zechenter Antal már 1781-ben lefordította a Mithridatest

, a pest-budai színtársulat könyvtárában pedig emellett még a Phaedra szövegkönyvét is fellelhetni, s bár Péczeli József már 1789-ben "felvállalta" volna Racine "minden munkáji"nak lefordítását, - a Racine-ellenes hangok is elég koraiak: Teleki József 1818-as kritikájától Szigligeti Ede dramaturgiai jelentéséig. A Nemzeti Szinházban, ennek ellenére éppen ő mutatta be az első Racine-müvet, a Phaedrá

t 1876-ban, Jászai Marival a cimszerepben. A nagy francia drámairóra ebben az időben kétségtelenül Gyulai Pál 1867-ben megjelent, A francia classikai drámáról cimü tanulmánya hivta föl a figyelmet, és valószínűleg neki köszönhető a Kisfaludy Társaságnak az az elhatározása, hogy sorozatban adatja ki Racine drámáit. Paulay Edének jutott az a tisztesség, hogy a sorozat első tagjaként 1872-ben Bajazetforditását megjelentethesse. Ennek V-XXI. oldalán részletes Racine-életrajzot is közöl. Szinpadi szempontból azonban azok a megjegyzései érdekesek, amelyekben fordítói munkájának elvi meggondolásait ismerteti. A sorozat III. kötete, amely mint "pártolói illetmény 1876ra" jelent meg, az Iphigenia /.t.i. az Iphigenie en Aulide/

is Paulay fordítása.