Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

hogy "...a szinész a természettől úgy legyen kiállitva, hogy alakja nemes személyiséget mutasson" /21.1./; nélkülözhetetlen a „jellemek eszményi felfogása...." /28-29.1./; munkamódszerül pedig azt tartja helyesnek, ha a művész "...a túlságosan felrakott egyéni sajátságokat általános /eszményi/ alapra vezeti vissza, melyekből azok szükségképp kifejlődtek; mert csak e két szempont együtt teszi az egész, egységes, következetes jellemet." /52.1./ Nem nehéz ezekben az érvekben felfedezni a kor alapvető esztétikai problémáját, az "ideál és reál" viszonyrendszerének vitáját. Része ez a Világos utáni "kiegyezéses" irodalomelméletnek /1. Sőtér I. fejtegetését: A magyar irodalom története, IV. Bp. 1965. 85-90.1./. Tárgyi jegyzetek: Mortimer - Schiller Stuart Mária c. tragédiájának szereplője. Lekain - Le Kain, Henri-Louis /1729-1778/, nagy francia szinész, stilusreform-törekvései a felvilágosodás jegyében fogantak. Clairon - Mlle Clairon /1723-18o3/, ugyanennek a kornak és sti lusirányzatnak a hires tragikája. Talma - Talma, Francois-Joseph /1763-1826/, Napóleon kedvelt tragikus szinésze; jelmezreformjában a történeti hite lességre törekedett. "Az elme jelvei" = "jellegzetességei" "külsőség"^' látszat" "növendék" = "serdülő" "következés" ="következmény"