Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
tragikai hősök ábrázolásán tört meg. A test nem birta el a szellem erőlködéseit. Vígjátéki szerepei közül legemlékezetesebbek: A szekrény rejtelmé ben Rikolti, A mamá ban Szegfű, valamint Molière Fösvény e, Tartuffeja és Shakespeare Shylock ja; III. Richárd, Jago, Macbeth, Moór Ferenc, Biberach, Wolsey és Richelieu bibornokok, XI t Lajos és sok más kitűnő alakítása mélyen bevésődött azok emlékébe, akik apró részletekig kidolgozott alakításaiban gyönyörködtek. Súlyos csapás érte a Nemzeti Szinházat, midőn Szerdahelyi Kálmán, a szintén kitűnő Józsefnek fia, a "bonvivantok mintaképe" kidőlt a sorból. Sajátságos raüvésztermészet vala, akivel mindenki meg volt elégedve, de aki soha sem volt megelégedve önmagával. Olyan lelkiismeretes szinész volt, hogy soha sem birta legyőzni az első előadások lázát. Minden szerepét maga irta le, mindig tervelt, mindig forgatott valamit az agyában, s mindennel a szinészet ügyét kivánta előmozditani. Ez a folytonos láz emésztette föl időnek előtte. Legkiválóbb szerepei voltak a francia finom szalonhősök, mint Tholosan a Jó barátok ban, Raoul a 8-dik pont ban, a herceg Yillemer marquisban f Block Prosper az Utolsó levél ben, stb.: de az eredeti műsoron is teremtett sok kitűnő alakot, mint Liliomfit, Rejteit a Fenn az ernyő, nincsen kas ban, Nagy Jancsit a Nagyapó ban, Serafint a Dalos Pistá ban, és számtalan mást. Nem sokára követte őt a sirba ifjabb Lendvay Márton, ki saját szorgalmán kivül atyja nevének köszönhette gyors emelkedését; bár atyja tüneményes nagyságát soha sem birta elérni, a fiatalság kedvence volt, mert az ötvenes és hatvanas évek hazafias szólamait senki sem tudta olyan gyújtó hatással szavalni, mint ő. Jobb szerepei Hamlet, Robin de Bois, Rákóczi Perenc,
