Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

Moór Károly, Don Cesar de Bazan

»Petrucolis a Makrancos hölgy-* ben, a Trónkereső címszerepe, stb. Egy évtized művészi szülöttje és halottja, Hegedüsné Bodenburg Lina, ki valóságos meteorként tünt föl, és hanyatlott alá szinmüvészetünk egén. Ő volt az első, valóban művészi népdalénekesnőnk. Megrendítő sorsa alig egyévi működés után a dicsőség tetőpontjáról ragadta a sirba, hova igen rövid idő múlva követte férje, Hegedűs Lajos is, egyik számottevő színészünk és drámairónk. Orczy báró igazgatásának első éve rendkivül kedvező volt, erkölcsi és anyagi sikerekkel teljes; de hamar beállott a hanyatlás, a zavar, a közönség közönye, igazgatói válság és egy, csaknem két évig tartó provizórium. Egy újabb szaktanácskozmány javaslatára egy intendáns felügyelete alatt két szakigazgató vette át az igazgatást, egyszersmind előkészitvén a dráma és opera szétválasztását. Báró Podmaniczky Frigyes intendánssá, Szigligeti Ede drámai és közös adminisztratív igazgatóvá, egyszersmind dramaturggá, Erkel Ferenc, majd Richter János, utóbb Erkel Sándor operai igazgatókká neveztettek ki. Szigligeti, amint igazgató lett, megszűnt drámaíró lenni. Utolsó müve, melyet a Nemzeti Színházban előadtak, a Valéria volt. Annál nagyobb buzgóságot fejtett ki abban, hogy új drámaírói nemzedéket neveljen. A drámaírók száma új, jelentékeny tehetségekkel növekedett. Elsősorban kell említenünk Csiky Gergelyt, ki fáradhatatlan munkakedvével, erős drámai érzékével, kifogyhatatlan ötletességgel^hatalmas megfigyelő képességével lépett lázigligeti nyomába. A Rákosi vezérsége alatt