Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

jónak látta a szinházat magánvállalkozóra, Bartay Endrére bizni. E bérlet idején a művészi siker mindig növekedőben volt, valamint a következő években is, midőn gróf Ráday Gedeon mint egy országos bizottság elnöke, majd pedig /1848-49-ben/ ismét Bajza József, s utána Erdélyi Jgnos vezették a szinház ügyét mint igazgatók. Az 1848-49-ki mozgalmas napokban némi rövid megszakítással, csonka személyzettel folytak ugyan az előadások, de a pénztári eredmény naponként csak azt bizonyítgatta, hogy "inter arma silent musae". A következő évtizedben, az ötvenes években töltötte be igazán a szinház nemezeti föladatát. A drámairodalom, mindig Szigligeti mint középpont körüL csoportosulva, rendkívül termékeny volt. Legdivatosabbak voltak a népszínművek mellett a történeti darabok, melyek hol fényes, hol nagyon ís sötét mozzanataikkal ébren tartották a nemzeti önérzetet. A drámairók részben még az előbbi évtizedből valók, részben új kiváló tehetségekkel szaporodott meg a számuk. Ez időre esik Jókai Mór /

Manlius Sinister

, Könyves Kálmán

, Szigetvári vértanúk

, Dózsa György

, stb./, Dobsa Lajos /

Ronow Ágnes, IV.László

, Guttenberg

, Egy bukás sikere

, stb./, Kövér Lajos /

Hüség

i hűtlenségből

. Es

te és reggel

, Indiana, stb./, Tóth Kálmán /

Egy királyné

, Harmadik magyar király

, A király házasodik

. Dobó Katica

, stb./, Hegedűs Lajos /

Hazatértek

, Róma leánya

, Bibor és gyász

, stb./, Berényi Antal /

Vak Béla király/ föllépése a drámairodalomban. Ellenben a negyvenes évek színművészeinek fényes csoportja nagyon megritkult. Egymásután tűnnek el Lendvayné, Lendvay, Bartha, Szentpétery, Páncsy, László, Udvarhelyi, Telepi, Szilágyi, helyet adva egy újabb nemzedéknek, melynek kitűnőséget