Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
voltak: Szigeti József, ki eleinte mint szerelmes, majd mint hősszinéaz volt kiváló tagja a színháznak, tulajdonképpeni szerepkörét Szentpétery halála után találta meg, s mint kedélyes apa és nagybácsi sok eredeti alakításával a legnagyobb szinészek sorában foglalt helyet; Szerdahelyi Kálmán, a kitűnő szalonhős és bonvivant, Feleki Miklós, jeles vigjátéki jellemalakitó, ifj* Lendvay szerelmes, Tóth József cselszövő és jellemszinész, Szathmáryné, a magyar menyecskék és matrónák, utóbb az aggszüzek és nevetséges mamák kiváló azemélyesitője, Komlóssy Ida, előbb drámai szende, utóbb hősnő, Bulyovszkyné, jeles szalonhősnő, Munkácsy Flóra, drámai és társalgási hősnő, Fáncsy Ilka, szende szinésznő. Ez volt a Nemzeti Szinház második művészi nemzedéke, mely a régi gárdából fennmaradt jeleseikhez: :Jókainé Laborfalvi Rózához és Egressyhez csatlakozott; ebből ma már csak Szigeti, Felekiné Munkácsy Flóra és ifjabb Lendvayné Fáncsy Ilka működik. Ez időben /1851/ lépett föl a Nemzeti Színházban Rachel francia társaságával, Ira Aldridge /1853-ban/ egy angol társasággal és Ristori /1856»ban/ egy olasz társasággal. Az opera terén is örvendetes haladást lehet tapasztalni. Hollósy Kornéliával Hasselt - Barthné és Young hires tenorista, előbb mint vendég, később mint szerződött tag, majd Kaiser Ernstné, Lesnievszka Lujza, Füredi, Jekelfalussy és az Ellinger-pár újabban szerződött énekesek emelték operánk hirét és tekintélyét. Jeles vendégek is érdekesitették műsorát, elsősorban Lagrange, Medori, La Grua és Charton Demeure énekesnők, Cárion, Roger, Bettini hires tenoristák, Benventano baritonista, kik mind hosszasabban szerepeltek színpadunkon. Az eredeti