Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

voltak: Szigeti József, ki eleinte mint szerelmes, majd mint hősszinéaz volt kiváló tagja a színháznak, tulajdonképpeni szerepkörét Szentpétery halála után találta meg, s mint kedé­lyes apa és nagybácsi sok eredeti alakításával a legnagyobb szinészek sorában foglalt helyet; Szerdahelyi Kálmán, a kitű­nő szalonhős és bonvivant, Feleki Miklós, jeles vigjátéki jel­lemalakitó, ifj* Lendvay szerelmes, Tóth József cselszövő és jellemszinész, Szathmáryné, a magyar menyecskék és matrónák, utóbb az aggszüzek és nevetséges mamák kiváló azemélyesitője, Komlóssy Ida, előbb drámai szende, utóbb hősnő, Bulyovszkyné, jeles szalonhősnő, Munkácsy Flóra, drámai és társalgási hősnő, Fáncsy Ilka, szende szinésznő. Ez volt a Nemzeti Szinház máso­dik művészi nemzedéke, mely a régi gárdából fennmaradt jelese­ikhez: :Jókainé Laborfalvi Rózához és Egressyhez csatlakozott; ebből ma már csak Szigeti, Felekiné Munkácsy Flóra és ifjabb Lendvayné Fáncsy Ilka működik. Ez időben /1851/ lépett föl a Nemzeti Színházban Rachel francia társaságával, Ira Aldridge /1853-ban/ egy angol társa­sággal és Ristori /1856»ban/ egy olasz társasággal. Az opera terén is örvendetes haladást lehet tapasztalni. Hollósy Kornéliával Hasselt - Barthné és Young hires tenoris­ta, előbb mint vendég, később mint szerződött tag, majd Kaiser Ernstné, Lesnievszka Lujza, Füredi, Jekelfalussy és az Ellin­ger-pár újabban szerződött énekesek emelték operánk hirét és tekintélyét. Jeles vendégek is érdekesitették műsorát, első­sorban Lagrange, Medori, La Grua és Charton Demeure énekesnők, Cárion, Roger, Bettini hires tenoristák, Benventano baritonis­ta, kik mind hosszasabban szerepeltek színpadunkon. Az eredeti

Next

/
Thumbnails
Contents