Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

bérait. Szentpétery Zsigmond /1798-1858/ mint szerelmes színész kezdette pályáját, de már a Nemzeti Szinház megnyitásakor áttért a vigjátéki kedélyes apák, nagybácsik szakmakörére. A vidám jószivüség volt szerepeinek alapszine. Jó izlése megóvta minden eröltetettségtől, minden túlzástól. A magyar táblabírák személyesitésében utolérhetetlen volt. Az életben is olyan alak, hogy majd alispánnak, majd püspöknek nézték. Ezek az alakok ma már az életben is eltűntek, a szinpadon ő utána senki sem volt képes azokat olyan tökéllyel előállítani. De kitűnő volt a francia társalgási darabokban is, mint vén piperkőc, bankár, finom elegáns marquis, Palstaff, Nyúzó szolgabíró, Zsiga cigány, Lombai a Kisfaludy Csalódásai

ban és tömérdek más szerepe sokáig nem talált hozzá hasonló személyesitőre. Páncsy Lajos /18O9-1854/ szinész, rendező, igazgatósági ügyvivő. Előbb a szerelmes, majd a cselszövő szerepekben volt igazi művész. Orvosnövendékből lett színésszé. Kiváló műveltségével csakhamar as első sorba küzdötte föl magát. Tartuffe, Shylock, Jago, Wurm, Edgar voltak legkiválóbb szerepei. Nagy értelmessége kitűnő rendezővé tette; utóbb a legválságosabb időkben^l849 után bizták rá a szinház igazgatósági ügyvezetését, és az a legnagyobb érdeme, hogy erélye és buzgó tevékenysége a szinház fenntartásához nagymértékben hozzájárult. László József /18o8-1878/ a magyar vigjáték legfinomabb szinmüvésze volt. A szalonhős, a derült bonvivant szerepkört ki tünően töltötte be. Legkiválóbb szerepei voltak a Skót nemes

, Fecsegi a Ház becsületé

ben, Lajos a Szökött katoná

ban, Kereszti a Végrendelet

ben. és sok más.