Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

Telepy György /1799-1885/ valóságos ezermester volt. Mint szinész, rendező, festő, diszmester, gazda sok hasznos szolgálatot tett a Nemzeti Szinháznál; mint iró és forditó is működött. Mint komikus színésznek a Londoni koldusok Prospectusa, a Két pisztoly Huglija, stb. tartották fenn nevét. Méltó társa volt a komikumban Kovácsné Pekete Mária, aki a nevetséges duennákat, kulcsárnékat, gazdasszonyokat, valamint a hervadó aggszüzeket személyesítette. Udvarhelyi Miklós /179o-1864/ volt a Nemzeti Szinház valóságos mindenese úgy a drámában, mint az operában. Emebben a basszus szerepeket énekelte, drámákban játszott a legnagyobb szerepektől kezdve a legkisebbekig mindent, ami szakmakörébe esett, s a szinpadi összhangot mindig emelte pontos és jól átgondolt működésével. A komoly szinmüvekben az aggastyánok, szelid apák, vígjátékokban az együgyűek szerepeiben tünt ki. Szerdahelyi József /18o4-1851/ és Szilágyi Pál /1793-1874/ egészítették ki e diszes névsort. Mindkettő nemcsak a drámának, hanem az operának is kiváló tagja volt. Szerdahelyi mint előadó énekes sok éven át volt támasza az operai műsornak; azonkivül számottevő zeneszerző is volt. Szilágyi mint operarendező tett a dalműnek hasznos szolgálatokat, s végre mint pedáns komikus végezte hosszúra nyúlt színészi pályáját. Atyja volt Szilágyi Lillának, ki utóbb mint Bulyovszky Gyuláné feltűnő tehetségével néhány éven át disze volt a Nemzeti Színháznak, de becsvágya később a német múzsa szolgálatába vezette. Laborfalvi Róza /1819-1886/ volt a budai, utóbb a nemzeti szinházielső személyzet legfiatalabb, de egyik legkitűnőbb tagja. Laborfalvi Benke Józsefnek, a föntebb méltányolt úttörőnek