Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

Egreasy Gábor /I808-I866/ legnagyobb színészeink egyike. Művészi egyénisége a tehetség, tanulmány és szorgalom hármas forrásából táplálkozott. Alakja nem volt impozáns, de vállain hatalmas értelmesaéget hirdető fej ült. Hangja sem volt valami erős; de annyira tudott uralkodni a beszéd erejével, szépségével, hatalmával, hogy azokkal minden szenvedélyt, indulatot, érzést jellemzetesen birt egyéniteni. Általában nagy szorgalommal, folytonos tanulással képezett értelmének sikerült részben hiányos külső eszközeit bámulatosan kiművelnie, tökéletesítenie. Legkiválóbb szerepei: Lear, III.

Richárd, Coriolan, Hamlet, Marót bán, Petur, Bánk, Mátyás király, Gritti, Dózsa, Brankovics, Posa marquis, Kean, a vigjátékban Bolingbroke, Garrick, Krumm Elias, stb. mutatják azt a roppant nagy tért, melyet színészetünk világában betöltött. Tanár is volt a szinésziskolában. Megirta A szinészet könyvé

t, s ez irodalmi működése az ő színészetének magyarázata, a fényes sikerű gyakorlatnak az elmélete. A Kisfaludy Társaság e kettős irányú érdemeiért tagjának választotta. Az 1848/9-ki mozgalmak elvonták eredeti hivatásától. Hazafiúi buzgalma a politikai térre sodorta. Mint népszónok, majd mint kormánybiztos, csapatszervező és gerillavezér vett részt a mozgalmas eseményekben, s török földre volt kénytelen menekülni, honnan egy év múlva visszatérve, csak mint rendező működhetett, és mintegy ötévi szünetelés után léphetett csak azokra a deszkákra, melyek őrá nézve inkább jelentették az életet, a világot, mint bárki másra nézve. Ez időtől kezdve egyévi megszakítással, melyet vidéki vendégszerepléssel tolatott - haláláig, mely a szinpadon, Brankovics György előadása közben érte el, a Memzeti Színházban aratta hervadhatatlan ba-