Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

halmozó mondatok. E mondatokban az egyea réazek megannyi külön mondatok, a csak az ismétlés vagy azószaporitáa kikerülése végett alakulnak egy mondattá; ezért az ilyen öaazetett mondat minden egyea réazét az egyszerű mondatok szabályai szerint kell hangaúlyozni; pl. Böl

csöd ez, majdan sirod is, mely ápol s eltakar. Gúny

,. meg

vetés és fagy

laló hidegség voltak jutalmam; Ínség és keserv vártak reám. 3. Ha az ily összetétel egyszersmind fokozatos nagyítás: akkor az utolsó fokozat, mint legmagasabb, a főhangsályt magához ragadja; pl. Arcképéért moat ötven, het

ven, SZÁZ aranyat is megadnak. "El a királyhoz, a császárhoz, a PÁPÁHOZ elmegyek." 4. Ha az összetett mondatban két fogalom van egymással szembeállítva, a hangsúlyhoz mind a kettőnek joga van; pl. öljük meg őt bá

tran, ne düh

ösen. Tem

etni jöttem Caesart, nem dicsérni. 11.§. Általános észrevételek a hangsúlyról 1. A névelő a^ £ soha aem kap hangsúlyt. Az egy szócska ia csak mint számnév hangsúlyoztatik. 2. A jelzős főnév jelzőjével egy fogalmat alkot, a azért kivétel nélkül mindig a jelzőt kell hangsúlyozni; pl. Széthintik a zi

zegő szalmát; átveszi egy tücsök csön

des birodalmát. 3. A különböző kedélyállapotok, indulatok, érzések szerint szenvedhetnek a hangsúlyozási szabályok néha módosuláso-