Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

kat; de azok minden egyénben annyira különbözői

eg jelentkeznek, hogy kifejezéseik, hangjaik is egyéniek, a végtelenségig módosulók, és igy szabályok közé nem szoríthatók. 4. A mondat magában is egy kis egész ugyan, de legtöbbször valamely nagyobb beszéd vagy beszélgetésnek része; ezért a mon datot az egész beszéd vagy beszélgetés kapcsában kell felfogni avégett, hogy e viszonyból megítélhessük, mikor melyik szabályt kell alkalmaznunk. 12.§. A közbeszőtt mondatokról Fordul elő mondat, melybe egy másik van beleszőve. Az ily közbevetett mondatot rendesen két vonal közé zárjuk, melyek vagy álló /.../ vagy fekfő alakúak; e vonalak görög neve parenthesis, magyar nevök zárjel. Az ilyen közbevetések az összetartozó részeket egymástól gyakran messzevetik, s ezáltal a megérthetóst nehezitik. De legyen a kitérés hosszú vagy rövid, hanglejtésünk feladata: a különválasztott részeket összekötni, hogy a hallgató kényelmesen megérthesse. A főmondatot, mint felsőbb rangút, felsőbb hanglejtéssel mondjuk, a közbeszőttet pedig, alsóbb hanglejtéssel. Minél eltérőbb a zárjel tartalma a főmondatétól: hangja is annál eltérőbb lesz; de bármennyire idegen legyen is a közbevetett mondat értelme, és hangja bármely eltérő a főmondatétól: azért a beszélőnek a lelkiállapot általános hangulatából kiesni soha sem szabad. 13 » § « A lélegzetvételről A lélegzetvételt a beszéd felosztásához kell alkalmazni.