Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

biztos alapra fektetni a azinház létesítését, beleértve ebbe a azinéazek előlegea képeztetését is. Földváry ellenben a már gyűjtött, éa bár laaaacakán, de folytonosan szaporodó összegekkel azonnal meg akarta kezdeni az épitést. Végre is Pest megye határozata, melyhez utóbb Széchenyi is hozzájárult, az lett, hogy a szinház építéséhez hozzá kell kezdeni, mert nem szabad megengedni, hogy az a szinésztársaság, mely a közönség tetszését budai működésével teljesen megnyerte, játékszin és kellő pórtolás hiányában szétoszoljék, s újabb vándorlásra, esetleg szétbomlásra legyen kárhoztatva, az új szinház pedig majd annak az eshetőségnek legyen kitéve, hogy mire fölépül, ne lehessen belé ilyen jeles társaságot összeállítani. 1837. augusztus 22-én nyilt meg a Pesti Magyar Szinház a közönség rendkivüli érdeklődése mellett. Valódi nemzeti ünnep volt ez a nap, melynek magasztosságát Vörösmarty megnyitó prológja, az Árpád ébredése nagyban emelte. Pest megye egy részvényes társaságnak adta át a szinházat, mely azt egy kiküldött bizottság álta igazgattatta, ez a bizottság viszont a saját kebeléből választott igazgatót a tényleges vezetésre. Az első igazgató Bajza József, a jeles költő és kiváló kritikus volt, ki mellett, mint a zene- és énekművészet vezetője, Rothkrepf /Mátrai/ Gábor működött. De Bajza már 1838. június 6-án lemondván, Ilkey Sándor, majd Szentkirályi Móric és gr. Ráday Gedeon vették át az igazgatást, majd meg Hyáry Pál, ki azt az országositás idejéig, 1841-ig, meg is tartotta. Ez évtizedeken át tartott nehéz küzdelmekben Pest várgymegye volt a nemzeti törekvések fő képviselője és a magyar szinügy fő pártfogója. Pest vármegyének köszönhetjük ma is fennálló