Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

aen az állandóaitáa eszméjét. Már ekkorra a talaj jól elő volt kéazitve. Számoa röpirat serkentette a közönséget a azinéazet pártolására^s fejtegette jelentőségét, különösen nálunk. Pest megye serényen gyűjtött az állandó szinház költségeire. Gróf Széchenyi István szintén hozzászólott az ügyhöz, s nyomában támadt a tervek egész özöne, melyek mind a szinház épitését és a Nemzeti Szinház megalapítását tárgyalták. A Magyar Tudományos Akadémia megalakulásával állott be az elhatározó fordulat, mely színészetünket a fővárosban állandósította, és művészi céljai felé segítette. Az Akadémia külön szinügyi bizottságot szervezett kebelében, s pályázatot hirdetett annak a kérdésnek a tisztázására is: hogyan lehetne nálunk a színészetet megalapítani éa állandósítani? Páy András nyertes müve felelt meg a kérdésre legbehatóbban. Most végre egy derék színtársulat is elősegítette a buzgó hazafiak törekvését; több éven át együttműködve, olyan összjátékot tudtak fölmutatni, milyet a főváros még eddig nem látott. Pest megye átvette a társaság pártfogását, Páy és Döbrentei, utóbb maga Döbrentei, végre Simoncsics János főszolgabíró személyében jóra való, derék igazgatókat rendelt a szinésztársaság élére, és amellett mindent elkövetett a szinház fölépítése érdekében. Pöldváry Gábor másodalispán erélyes bugólkodása kieszközölte, hogy Grassalkovich herceg a Kerepesi úton, a Hatvani kapu előtt fekvő üres telkét a szinház építésére a megyének ajándékozta. Gróf Széchenyi István nagy, diszes szinházat akart részvények útján létrehozni a város egyik főterén; nem tartotta szükségesnek a sietséget, hanem alapos előmunkálatok után vélte