Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

azet nagy kárára szintén jeles tehetségű nejével /Pejér Rozáliával/ együtt már 18o8-ban visszavonult a szinészettől. Továbbá Őri Fülöp István és Janó Zsuzsanna, vagy mint akkor röviden jelezték a szinlaponí Zsuzsanna leányasszony. A vígjátékokban Bajkó Teréz, Fejér János, az első igazgató és testvére^ István, Koncz József, Sáska János és főképp Jancsó Pál, a nagyhirü komikus, aki sokáig volt kedvence a közönségnek, és minden újabb alakitásával egymaga is biztosította a szinészet iránt való érdeklődést. Jancsó a szinpadtól visszavonulva is Kolozsvárott lakott

( a közönség állandó tiszteletétől és szeretetétől környezve, s midőn 1845-ben. 83 éves korában meghalt, kegyelettel kisérték sirjába, mely fölé a közrészvét emelt diszes emléket. Mint emiitettük, Wesselényi társasága volt az a törzs, melyből színészetünk az egész országban szétágazott. Az a rész, mely Ernyi Mihály vezetése alatt Debrecenben kezdette meg pályafutását, öthavi működése után,18o6 októberében Szegedre ment. Innen folyamodtak 18o7. március 7-én a Helytartótanácshoz, hogy Pesten az országgyűlés szine előtt játszhassanak. Wesselényi is ajánlotta őket Pest megye rendéinek. Megérkezvén az engedély, útnak indult a társaság, hogy tizévi szünetelés után átvegye az első magyar színtársulat örökét. Pest megye közbenjárásval kieszközölték, hogy a német színházban kétszer, és a budai színházban is kétszer játszhassanak hetenkint. Csakhamar függetlenítik magukat a német szinészettől, és a "Hacker-szálá"-ban épitik föl színpadjukat; a nagy német szinház megnyitása, vagyis 1812. február 9-ike után az üresen maradt Rondellába költöztek, s Vida László, majd Mérey Sándor és