Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

Kulcsár István igazgatása alatt folytonosan működtek az irodalmi férfiak élénk részvétele, Pest megye szakadatlan anyagi és erkölcsi támogatása mellett, a mindinkább javuló, kedvező körülmények közt művészileg is haladva. Ez időszakban kezdődik Katona Jószefnek, a Bánk bán Írójának drámairói pályája, íróink közül Kazinczy, Verseghy, Vitkovics, Vida látják el a műsort részint eredeti, részint forditott újdonságokkal; a szinészek közül leginkább Benke, Andrád Elek, Déryné, Ernyi,Déry Kocsi, Láng A. János, Murányi, Wandza irnak eredeti darabokat, forditanak és dolgoznak át sok külföldi szinmüvet, s műsorukon Lessing, Molière, Schiller, Goethe, sőt már Shakespeare is megfordul. E társulat nyolcévi működése bebizonyította, hogy a leglelkesebb támogatás is kárba vész, amig a magyar szinészetnek állandó háza nincs; mindazáltal elérte folytonos fejlődésével, hogy a megyék teljes mértékben elfogadták azt az elvet, hogy ez épületet, habár közadakozásból is, de országosan kell fölállítani, és most már szakadatlanul foglalkoztak a játékszín ügyével, abban az irányban, hogy Pesten magyar nemzeti szinházat létesítsenek. Ez a második játszó társaság is kénytelen volt ugyan távozni Pestről, főképp mert a Rondella lebontása után ismét hajlék nélkül maradt, de azzal a meggyőződéssel, hogy működése a tervbe vett szinház fölépítésének ügyét előmozdította. Azonkívül emelte a szinészet szinvonalat is, és tagjai kivált Szemere Pál és Vida László hatása alatt sokat tanultak, fáradtak, s igy a folytonos haladást tőlük elvitatni nem lehet. Déryné, ki e társulatnál kezdte dicsőséges pályafutását, már kisebb