Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete
akkor nem mondjuk: ösmeritek." Nem az aszt alon , hanem az asztalban találtam. 3. A főhangsúly a mondatban mindenekfelett az igét illeti; pl. Él magyar, áll Buda még! Még van lelke Árpád nemzetének. Ajánlata óta félek kegyedtől. 4* Ha az igét határozó előzi meg, ez veszi át az ige hangsúlyát; pl. Te oly merően tekintesz reám. Ott elvehetlek, édes Hermiám! 5. Ha az igét több határozó előzi meg, vagy követi, melyek mind egymásra vonatkoznak, ezek közül az első foglalja el a főhangot; pl. Las sú halálnak mérge szállt reánk. Beszélj állásódhoz illő móltósággal. 6. Ellenben, ha az igét megelőző vagy követő határozók egymástól függetlenek, akkor mindeniket hangsúlyozzuk; pl.Családja é_hen» sír va néz utánok. Szólj vadul, sze líden, ragyogóan és sötéten, szo morúan és vígan. Sok , s zép , jeles, nagy dolgokat mutattál. 7. Lehet olyan eset is, midőn az igét megelőző vagy követő határozók közül nem az első, hanem az utána következő, a jelzett határozó kapja a főhangot; pl. így Caesar ellenségei szólalnak majd. Hasz talan vár; Vértes bel sejében nyugszik a vad, hüs forrás tö vében. 8. Az ige határozójának fŐhangját magának tartja, ha ellentételt fejez ki, vagy saját jelentőségével akar hatni; pl. így szólott; azaz hogy szólani nem mert; de hogy ezt gondolta, már az is sok tőle. Hogy elvesztette a pénzét: meg engedem; de hogy el kárt yázta volna, nem hiszem. 9. Ha ige nincs a mondatban, akkor vagy a főnév, vagy
