Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

totta legérzékenyebben a Nemzeti Szinházat, Nemcsak egyik régi jeles tagját vesztette el őbenne a Nemzeti Szinház, hanem negyvenéves fennállásának legerősebb oszlopát. 114 színdarabjából e negyven év csaknem mindenikére 3 darab jut. Az ő páratlan termékenysége tartotta fenn az eredeti drámairodalmat; 12o irótársa mellett, ő maga szolgáltatván annak egynegyedrészét. Mint a szinház titkára, rendezője, igazgatója mindig nagy befolyást gyakorolt a szinház vezetésére. S ez ép, egészséges férfiú pár perc alatt lett a halál martaléka. Nehéz volt megszokni a gondolatot, hogy ő nincs többé! A negyedik évtized újabb müvésznemzedéke /a szinház megnyitásától számítva a harmadik/ a következő névsort foglalja magában: Jászay M., Molnárné, Blaháné, Helvey L., Rákosi Sz., Márkus E., Csillag T., Fái Sz., Szigeti Jolán, Halmi, Nagy Imre, Bercsényi, Újházi, Vizvári, Molnár /ki a Népszínház megnyitása alkalmával hagyta el a Nemzeti Szinházat/. E harmadik generáció, a másodikból fennmaradt néhány jelesünkkel, mint Szigeti József, Feleki, Náday, Sz. Prielle Kornélia, Felekiné, Szathmáryné, Paulayné, Lendvayné átérkezett az 5o-ik évfordulóig - kiegészítve a legújabbakkal, kik törzsét fogják képezni a negyedik nemzedéknek, - mint Gyenes, Mihályfy, Benedek Lajos, Horváth, Gabányi, a Szacsvay-pár, Lánczy Ilka, Hegyesi Mari, Alszegi Irma, Hetényi, Főidényi. A nyolcvanas évek is kivették áldozataikat. Halmi halála még eddig nem pótolt ürt hagyott maga után, és nemcsak egy szerepkört juttatott árvaságra. Nem egy szinész, több szinész halt meg őbenne, s egyik sem olyan, akit könnyen pótolni lehetne. Paulayné halála és Molnárné betegsége, mely miatt kénytelen