Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

voit a színpadtól megválni, szintén nem egy darabot szoritott le a azinpadról. Ellenben ez évtized hozta meg a dráma ós opera elkülönítésének ténnyé válását. Nagy ünnepéllyel nyilt meg 1884. szept.27-én a M.Kir. Operaház. Most már két pompás palotában vannak elhelyezve az éneklő testvérmüfajok; magára hagy' ván a régi szerény házban a szavaló művészetet. Még egy nálunk ritka ünnepet ült meg a Nemzeti Szinház ez évtizedben: báró Podmaniczky Frigyes lo évea intendánsaágának jubileumát. Az összes személyzet meleg vonzalma és hálás tisztelete hozta létre ez ünnepet, melyet azonban - alig egy év múlva - már az ő lemondása követett. Azóta gróf Keglevich látván áll a két intézet élén, erős akadályokkal küzködve azon feladatának megoldásában, hogy megvesse alapját a jövő félszázad történetének, melyhez az anyagot egy újabban összehívott harmadik szinházi enquête lenne hivatva megválasztani. Ez a Nemzeti Szinház dióhéjba foglalt története. Nem fért volna egy rövidke cikk keretébe, ha kiterjeszkedtem volna az operára is, azért emlékeztem meg csak a drámáról. Egy történeti munka nem választhatja el a két szak Összeforrt történetét de e rövid visszapillantás magának a drámának is csak igen hézagos képét nyújthatja; amely kép még tökéletlenebb volna, ha még nem említeném, hogy az ötödik évtized alatt jutott el a Nemzeti Szinház odáig, hogy művészi előadásait a világ első színpadjainak mértékével bírálják, ami - ha nem éri is el mindig és mindenben /sokszor nem tőle függő okoknál fogva/ - ezt a mértéket, mindenesetre oly tisztelet és elismerés, mely méltóan tetőzi be a lefolyt félszázad történetét, és méltán szolgálhat ösztönül arra, hogy azt kiérdemelni törekedjék.