Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

sai, de különben ia összhatása által - a Nemzeti Szinház jövedelmeinek jelentékeny részét -^minthogy a azétválaaztáat minden előkéazület nélkül hajtották végre - az elaő években nagyon érezhető hézagok mutatkoztak a nézőtéren, éa a drámai jövedelmek elazámoláaai lapjain. Pár év múlva helyreállt az egyensúly, éa a Nemzeti Szinház drámája az érzékeny amputálást kiheverte. Nehéz csapás érte a Nemzeti Szinházat, midőn Szerdahelyi Kálmán, a "bonvivánok mintaképe" kidőlt a sorból! Nem, nem a sorból; ő mindig a sor előtt járt, kedvesen mosolyogva, kérve, biztatva, az utóbbi években elkeseredéssel nógatva társait a Parnassus felé! Sajátságos müvésztermészet, aki soha sem volt megelégedve magával! Olyan lelkiismeretes szinész volt, hogy soha se birta legyőzni magában a premierek lázát, minden szerepét maga irta le, mindig tervelt, mindig forgatott valamit az agyában, amivel a szinészet ügyét kivánta előmozditani, anélkül, hogy - szinészi tökéletesedésén kivül - valaminek a végrehajtásáig jutott volna. Ez a folytonos láz emésztette fel, amelyet a hozzá legközelebb állókon kivül soha még csak nem is sejthetett senki, úgy el tudta az alá a kedves, szeretetreméltó mosolya alá rejteni azt, ami a szivét marcangolta! Nemsokára követtte őt a sirba Lendvay Marci, aki az apja miatt soha se lehetett Márton! Saját szorgalmán kivül atyja nevének köszönhette gyors emelkedését; de atyja emléke mindig útjában volt annak, hogy művészi utódja lehessen. Hanem azért az ötvenes és hatvanas évek hazafias frázisait senki se tudta volna olyan gyújtó hatással szavalni. Továbbhaladva a veszteségek során: Szigligeti halála súj-