Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

Kétségtelenül legnagyobb befolyása volt e budai, utóbb peati társulat művészi fejlődésére a már akkor fennállott ma­gyar tudós társaságnak. A "filius ante patrem" született szi­nésztársulatok önerejükből nem küzdhették le a nyelv darabos­ságából, az esztétikai izlés hiányából származó akadályokat. Ezeket az Akadémia most valódi anyai gondossággal háritotta el, ellátván őket Ízléssel forditott, és jutalmakkal ösztön­zött eredeti színdarabokkal, jóakaró útmutatásokkal, sőt anya­gi segélyezéssel is; mert nemcsak a budai színházban, de még a pesti állandó színházban is páholyt bérelt az Akadémia, hogy e célra külön kirendelt bizottságának tagjai folyvást figyelem­mel kisérjék a szinészet fejlődését, és a szükséghez képest e­lőterjesztéseket, javaslatokat terjeszthessenek a társaság e­lé. El nem vitatható önérzettel képviselte ez a személyzet a magyar szinészet ügyét, és nem egyszer vívott elkeseredett har­cot, leginkább a testvérként befogadott opera miatt, a szinhá­zi elöljárókkal, sőt a sajtó útján a közönséggel is. Mindunta­lan felülkerekedett bennük a nemzetiség szolgálatának nemes ér­zete, midőn a testvérmüvészet többnyire idegen ajkú képviselői miatt látták érdekeiket veszélyeztetve. Különösen erős küzdel­mek fejlődtek ki a dráma és opera közt az első években, és a szinház első igazgatója, Bajza József, határozottan a drámai érdekek mellett, és az opera ellen foglalt állást. Ez a küzde­lem végigvonul a szinház egész történetén, és az utolsó igaz­gató, Szigligeti, ha nem is az opera és a dráma szétválasztá­sát, de megérte legalább a különvált opera épületének alapve­tését .

Next

/
Thumbnails
Contents