Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

A negyvenes évek elején vetette mßg ugyancsak Szigligeti a népszínművek által a magyar drámairodalom önálló nemzetiea irányát. E műfaj legkiválóbb müvészalakjai gyanánt Füredi, a népdalok hőse, és Réthy, a töröl metszett népies alakok megteremtője válnak ki. Kisfaludy, Vörösmarty, Tóth Lőrinc, Fáy András, Gaál József, Kovács Pál nyomán akkor támadt egy fiatal drámaíró-csoport: Nagy Ignác, Czakó, Vahot, Kúthy Lajos, báró Jósika Miklós, Szigeti, Degré személyében. Ez évtizedben a szinház sok válságnak volt kitéve, annyira, hogy az országos kezelésből bérlő kezére jutott; de épp azért, mert a tulajdonképpeni vezetés a szinház müvész-tagjai kezében maradt, ez sem szolgált gátjául a művészi fejlődésnek. A bérlő ugyan könnyelmű gazdálkodása miatt tönkrement; de az erkölcsi siker mindig növekedőben volt a szabadságharc kitöréséig. Az 1848-iki márciusi napok sok lélekemelő jelenete foljfc le e ház falai közt, mignem az önvédelem kényszere a művészek kezébe is fegyvert adott, s azután, némi rövid megszakítással folytak ugyan az előadások, de a pénztári eredmény naponkint csak azt bizonygatta, hogy; "inter arma silent musael". A napi bevételek hónapokon át 3 és 3o frt között váltakoztak. 1849-ben azt is megérte a nemzeti nyelv és szellem ápolására emelt intézet, hogy falai közt a német színészetnek kellett az előadások egész sorozatára helyet adnia. A második évtizedben töltötte be igazán a szinház nemzetiségi feladatát; ha a negyvenes években félre nem ismerhető a szinház magyarositó hatása, úgy bizonyos, hogy - a költővel szólva - az ötvenes években "e kis szerény ház