Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

Megátkozám." A felséges nép halálra itéli Miltiadest, aki ellenségeitől megszabadította, s Ádám öntudatosságára ébredve, igy búcsúzik az élettől: "Vezess új útra Lucifer, vezess, S kaczagva nézem más erényeit, Más kinjait, csak élveket kivánva. Te meg nő, a ki - úgy rémlik szivemnek Egykor lúgost varázsolál nekem A sivatagba, hogy ha még fiamból Polgárt nevelnél tisztes anyaként: Bolond vagy, méltán gúnyol a leány, Ki festett arczczal a bordélyban ül Bortól fölgerjedt, csókvágyó ajakkal." E két ellenkép tökéletesen kiegésziti egymást, és egészen összeülik egy szakaszba. És igy lehetett összeállítani a 6-dik és 7-dik szinből a második szakaszt. Rómában vagyunkba hatalmas, elhizott, feslett szokásoktól megmételyezett Rómában. Egy tivornyázó társaság élvez mindent, mi a romlott erkölcsök közepett inyét ingerli. Isznak, ölelkeznek, felváltva gladiátorokat, táncosokat és énekeseket bámulnak, mig keresztény gyászoló csoport egy dögvészes halottat visz temetni. Behozatják a nyilt koporsót, Hippia, az egyik dőzsölő társ, Lucifer ingerlésére megcsókolja a halottat, s rögtön megkapja a dögvészt; társai veszni hagyják; de előlép Péter apostol, megvigasztalja és megkereszteli a haldoklót, ki megkönnyülve, átszellemülve roskad össze. Mind szétfutnak, csak Sergiolus-Ádám marad Júliájával, s mi-