Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

dőn ennek ragaazkodáaaán caodálkozik, mondja Éva: "S nem ott van-é helyem, a hol te vagy? Ah Sergiolua! vajh mi aok nemea Érzést találtál volna e kebelben, Hol caak múlékony kéj után kutattál. -" Ismét egy fenséges női vonás; ragaszkodni hiven a veszélybe bukott szeretett férfihozl Ádám istenhez fohászkodik, s kéri: "Új népet hozzon, s új eszmét a világra, Amazt, a korcsba jobb vért önteni, Ezt, a nemesbnek, hogy köre legyen Magasra törni." A kereszt glóriában feltűnik az égen. Lucifernek e látvány kissé borzogatja hátát, de azzal vigasztalódik: "A glória ha lassan elveszett, Még megmarad a vérengző kereszt." S ez az összekötő kapocs ez éa a következő szin között, melynek színhelye Bizánc. Ádám mint Tankréd harcol a keresztért, megtér Ázsiából; de a keresztes hadaktól úgy Irtózik a nép, hogy még azálláat aem ad a fáradt harcosoknak. Tankréd segélyért a patriarkhához fordul; de ez moat nem ér rá meghallgat ni, fontoaabb dolga van. Az egyházban azakadás történt; az eretnekek a szentháromság rejtélyes tanában a homoiusiont /t.i a fiú hasonlóságát az atyához hirdetik/, mig az egyház a homousiont /az atya és fiú azonosságát/ állapitá meg a hit cikkéül. Amily elkeseredéssel üldözi ez i betü miatt az egyház az eretnekeket, ezek épp oly makacsul ragaszkodnak ^jökhöz^és az Isten dicsőségét hirdető zsoltárok éneklése mellett elszán